A képzés a Paks II Atomerőmű létesítésén dolgozó mérnök (vagy egyéb szakirányú felsőfokú végzettségű) személyek számára nyújt általános ismereteket a VVER-1200 atomerőmű blokkról és annak létesítéséről. E mellett specifikus ismereteket kínál a technológiai rendszerekben alkalmazott szerkezeti anyagokról, azok gyártásáról és vizsgálatáról, különös tekintettel a nyomástartó berendezések és csővezetékek, mint az atomerőmű gépésztechnológiai megvalósítása vonatkozásában. A képzési anyag elsajátítása alkalmassá teszi a hallgatót a létesítés (majd később az üzemeltetés) bármelyik gépésztechnológiai mérnöki munkakörében történő tevékenységre, illetve – ismeretei elmélyítését és gyakorlati tapasztalatok gyűjtését követően – vezetői pozíciók betöltésére.

 

A radioaktív sugárzásról szóló rövid bevezetés után ismertetésre kerül a könnyűvízhűtésű atomerőművek felépítése és működése (ilyen a Pakson épülő VVER-1200 atomerőmű is), majd a VVER típusú atomerőművek evolúciója. Ezt követően az anyag részletesen ismerteti a technológiai és a biztonsági rendszereket és ezek fő berendezéseit, végül a nukleáris üzemanyag ciklus bemutatásával zárul. Az ábra a VVER-1200 reaktorblokk fővízkörének elrendezését mutatja.

 

 

 

A következő rész az alkalmazott szerkezeti anyagokkal foglalkozik. Ez a rész az üzemelés hatására ébredő igénybevételekből, valamint az anyagoknak az igénybevételekre adott válaszából (azaz a járatos anyagkárosodási folyamatokból) indul ki. Ebből vezethetők le ugyanis a szerkezeti anyagokkal szemben támasztott követelmények. Ezeket a követelményeket – célszerűség okán – gyárthatósági és üzemeltetési követelmények csoportokba sorolják. Ismertetésre kerülnek az atomerőművekben alkalmazott szerkezeti anyagcsoportok tulajdonságai. Ezek a következők: ötvözetlen és alacsonyan ötvözött acélok (utóbbiakból készül pl. a reaktortartály), erősen ötvözött korrózióálló acélok (ezek közül legelterjedtebb a krómmal és nikkellel ötvözött acélcsoport, amelyet a kristályközi korrózió megakadályozása érdekében titánnal vagy nióbiummal stabilizálnak), nikkelbázisú ötvözetek (elsősorban nyugati típusú reaktorokban alkalmazzák őket). Az előző csoportokon túl előfordul még titán ötvözet (kondenzátor hőátadó csőköteg), a generátor esetében rézötvözet és a fűtőelem jellemző szerkezeti anyaga a cirkónium és ötvözetei. Kutató- és oktató reaktorok esetében alumínium ötvözeteket is használnak.

 

A tananyag ezt követően ismerteti a szerkezeti anyagok gyártás- és szereléstechnológiájának alapvető sajátosságait. Kezdve az acélgyártás különböző módjaival, folytatva az alkalmazott képlékenyalakítási eljárásokkal (pl. hengerlés, kovácsolás) és a szükséges mechanikai tulajdonságok beállítását célzó hőkezelési eljárásokkal. Részletes ismertetésre kerülnek a hegesztési technológiák, mint a berendezések gyártása és a technológiai rendszerek összeépítése legfontosabb eljárásai. Az anyag összefoglalóan bemutatja a VVER-1200 reaktortartály, mint az atomerőmű legfontosabb berendezése gyártási folyamatát. A képen az a fázis látható, amikor a reaktortartályt a hőkezelő kemencébe helyezik. Ez a rész az előforduló gyártási hibákkal és azok megszüntetésére szolgáló eljárásokkal zárul.

 

 

 

A műszaki modul ismerteti a gyártás, a szerelés és az üzembe helyezés során alkalmazott anyagvizsgálati eljárásokat. Vázlatosan bemutatja az optikai- és elektronmikroszkópia, a mechanikai anyagvizsgálat (szakító., ütve hajlító, fárasztó- és keménységvizsgálat) és a roncsolásmentes vizsgálat járatos eljárásait és eszközeit, alkalmazási példákkal illusztrálva. Külön foglalkozik a törésmechanikai vizsgálatokkal, mint a nyomástartó berendezések szerkezeti integritásának elemzéséhez szükséges egyik legfontosabb vizsgálattal. Az anyagvizsgálati eljárásokkal foglalkozó rész az üzemeltetés időszakában végzendő, időszakos ellenőrzés rendszerének rövid ismertetésével zárul. Ennek keretében bemutatásra kerülnek a hatékony időszakos ellenőrzés elemei, mint a kockázati szempontokat figyelembe vevő ellenőrzés és a vizsgálatminősítés.

 

A műszaki modul befejező része a nyomástartó berendezésekkel és csővezetékekkel foglalkozik, amelyek a gépésztechnológiai rendszerek elemei. Ismertetésre kerülnek e berendezések tervezési szabályai, köztük a legfontosabb külföldi előírás rendszerek. A nemzeti nukleáris hatóságok ezeknek a szabályzatoknak, szabványoknak, kódoknak az alkalmazását kötelező jelleggel írják elő. Részletes bemutatásra kerül az Orosz Föderáció tervezési előírás rendszerének a felépítése és az elmúlt évtizedekben bekövetkezett fejlődésének a folyamata. Ez azért fontos, mert a Pakson épülő blokkokat már a közelmúltban bekövetkezett előírás rendszer váltás eredményeként a legújabb szabályok szerint tervezik, gyártják és ellenőrzik. Az ábra ennek a fejlődésnek az állomásait mutatja.   

 

 

Ismertetésre kerülnek a biztonsági osztályba sorolás és a földrengés biztonsági besorolás irány elvei, majd a berendezések és csővezetékek szilárdsági számításának legfontosabb lépései, beleértve a ridegtörés elleni biztonság ellenőrzésére szolgáló elemzési eljárások logikáját. Ez utóbbinak a megértését szolgálja egy rövid bevezetés a szerkezeti integritás témakörébe és ezen belül is a törésmechanika elméletébe.