A képzés a Paks II Atomerőmű létesítésén dolgozó mérnök (vagy egyéb szakirányú felsőfokú végzettségű) személyek számára nyújt általános ismereteket az ipari radiográfiáról, mint a roncsolásmentes anyagvizsgálatok egyik módszeréről. A képzési anyag elsajátítása alkalmassá teszi a hallgatót radiográfiai vizsgálati technológiák, munkautasítások értelmezésére, az elkészült felvételek képminőségi megfelelőségének értékelésére.

 

 

A tananyag hét részre tagolódik. Az első rész feladata a roncsolásmentes vizsgálatok általános ismertetése, bemutatja a roncsolásmentes anyagvizsgálatok módszereit, megismerteti a hallgatót az alkalmazandó terminológia vonatkozó szabványaival és az ilyen típusú vizsgálatok alkalmazási lehetőségeivel. Ezt követően az anyag a vizsgálatok fő lépéseinek ismertetése után röviden összefoglalja a fő, hagyományos roncsolásmentes vizuális (VT), folyadékbehatolásos (PT), mágnesezhető poros (MT), örvényáramos (ET), radiográfiai (RT) és ultrahangos (UT) vizsgálatokat. Szintén - csak röviden - ismerteti az egyéb, a roncsolásmentes módszerek közé tartozó vizsgálati módszereket. Ilyenek az infravörös thermográfia, az akusztikus emissziós vizsgálat, a tömörségvizsgálat és a nyúlásmérés. Szintén szó esik a modern, fejlett vizsgálati technikákról: valós idejű radiográfia, digitális radiográfia, fázis vezérelt, TOFD és LRUT ultrahangos vizsgálati módszerek. Az első rész a roncsolásmentes vizsgálati módszerek alkalmasságának és korlátjainak bemutatásával zárul.

 

A következő rész már az ipari radiográfia – mint roncsolásmentes vizsgálati eljárás – alapjaival foglalkozik. Az eljárás céljának és a használatos mértékegységek bemutatása után a fizikai alapok részletes ismertetése következik. A tananyag ismerteti az ionizáló, ezen belül az elektromágneses röntgen- és gammasugárzások természetét, tulajdonságait és hatásait. Bemutatja a sugárzások és az anyag kölcsönhatásának mechanizmusait, a fotó elektromos abszorpciót, a klasszikus (Rayleigh) és Compton szóródást és a párkeltés jelenségét, illetve ezen hatások jelentőségét a radiográfiai képalkotás szempontjából. Ezután az anyagon áthatoló sugárzás gyengülési törvényével és az ebből származtatott úgynevezett felezőréteg-vastagság fogalmával ismerkedhetünk meg. Részletesen ismertetésre kerül a roncsolásmentes anyagvizsgálatra használt röntgensugárzás előállításának módja és a sugárzás energiaspektrumának jellemző tulajdonságai. Szintén ebben a részben kerül sor a gammasugárzás előállításának ismertetése. Ezen belül foglalkozunk a radioaktivitás megértéséhez szükséges atomfizikai alapokkal, az alfa-, béta- és gammasugárzások keletkezésével és tulajdonságaival, illetve a roncsolásmentes anyagvizsgálathoz alkalmazható radionuklidokkal (izotópokkal).

 

A harmadik rész a vizsgálati módszereket és eszközöket mutatja be. Elsőként részletesen ismerteti a varratvizsgálatra szolgáló radiográfiai módszereket az MSZ EN ISO 17636-1:2013 szabvány alapján, majd az öntvények vizsgálatára szolgáló radiográfiai módszerek bemutatása következik az MSZ EN 12681-1:2018 szabvány szerint. A továbbiakban az anyag ismerteti a radiográfiai felvételek jelölésére vonatkozó követelményeket, a besugárzási idő kiszámításának módszereit. A következő témakör a röntgenberendezések beállításával és működtetésével foglalkozik, ebben megismerhetjük a gépek működési elvét, típusait és felépítését. A röntgenkészülékek után a gammasugár források készülékeinek bemutatása következik. Megismerjük a sugárforrások, a sugárforrás-tartó egységek, a munkatartók, távvezérlő egységek, kivezető csövek és egyéb tartozékok felépítését, osztályba sorolásukat, típusait, illetve az ilyen készülékek ellenőrzési feladatait. Végül a radiográfiai vizsgálat további fontos eszközeinek, a filmeknek és a velük együtt alkalmazott erősítőfóliáknak a bemutatására kerül sor.

 

A negyedik részben a tananyag a termékismeret témakörével foglalkozik, ami elengedhetetlen a roncsolásmentes anyagvizsgálattal foglalkozók számára. Kezdve a metallurgiai alapismeretekkel, az acélgyártás eljárásaival, az anyagok mechanikai tulajdonságaival, öntészeti ismeretekkel, az alkalmazott képlékenyalakítási és forgácsolási eljárásokkal, a szükséges mechanikai tulajdonságok beállítását célzó hőkezelési eljárásokkal és az ezek során keletkező folytonossági hiányokkal. Ismertetésre kerülnek a hegesztési eljárások, a hegesztés során keletkező eltérések és azok radiográfiai indikációi. Az tananyag ezen részén belül a következő nagyobb témakör az üzemelő berendezések károsodásai (korrózió, mechanikai és termikus eredetű károsodások). Megismerjük, milyen folytonossági hiányok alakulnak ki a különböző igénybevételek hatására. A befejező rész a kompozit anyagokkal, ezek gyártásával és folytonossági hibáival foglalkozik.

 

 

A következő rész a radiográfiai anyagvizsgálat utolsó technikai részével, a filmek kidolgozásával és a képminőség kérdésével foglalkozik. Megismerjük a sötétkamrák általános berendezéseit, elrendezését és a megvilágítás követelményeit. Az anyag nagy vonalakban bemutatja az előhívás és fixálás kémiai folyamatait és az alkalmazott vegyszereket. A filmek kidolgozása történhet kézi módszerrel vagy automata berendezések segítségével. Az utóbbi esetben a film kidolgozó berendezés felhasználói beavatkozás nélkül elvégzi az exponált filmek előhívását, fixálását, vizes lemosását és szárítását a kézi kidolgozáshoz képest nagyon rövid idő (jellemzően 8 perc) alatt, stabil minőség biztosítása mellett. Bemutatásra kerülnek a filmek kidolgozása során előforduló jellemző hibák, illetve a szükséges ellenőrzések is. A továbbiakban a képminőséget alapvetően befolyásoló tényezők kerülnek ismertetésre: a geometriai életlenség, a kontraszt, a sugárzási energia és a film-fólia érintkezés hatása. Végezetül a képminőség értékelésére szolgáló eszközök, az úgynevezett képminőség-jelzők ismertetésére kerül sor.

 

A hatodik részben ismertetjük a radiológiai vizsgálatokhoz tartozó referencia dokumentumokat (hatósági szabályozások, szabályzatok, szabványok, specifikációk, vizsgálati technológiák). Az anyag ezen része mutatja be a vizsgálati technológia meghatározásának folyamatát, az eredmények rögzítésének, értékelésének és jegyzőkönyvezésének módját. Ismerteti a vizsgálószemélyzet minősítésére vonatkozó tudnivalókat és követelményeket. Ez a rész a dokumentumok nyomon követhetőségi követelményeivel zárul.

 

Az anyag utolsó része a radiográfiai anyagvizsgálat biztonsági feltételeivel, ezen belül a sugárvédelmi szempontokkal foglalkozik. Ismerteti a sugárzásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásait, a különböző dózisfogalmakat és azok korlátait. A sugárvédelemnek megfelelő szintű védelmet kell biztosítania az emberek és a környezet számára anélkül, hogy hátrányosan korlátozná a sugárzás használatából származó előnyöket. A sugárvédelem alapelvei az indokoltság, az optimalizálás, valamint a dózis- és kockázat korlátozás. Bemutatásra kerülnek a megteendő sugárvédelmi intézkedések és azok alkalmazása a dolgozók és a lakosság egészségének védelme érdekében.