Mit jelent valóban megismerni egy másik oktatási kultúrát? Egy külföldi oktatói mobilitás nemcsak szakmai tapasztalatokat ad, hanem arra is lehetőséget teremt, hogy saját megszokott működésünkre más perspektívából tekintsünk. Cikksorozatunk harmadik részében Dr. Szilassy Péter Ákos, a Dunaújvárosi Egyetem (DUE) Műszaki Intézetének, Gépészeti és Energetikai Tanszékének egyetemi adjunktusa mesél kínai oktatói tapasztalatairól.

Szilassy tanár úr 2026 májusában mintegy másfél hetet töltött a Qingdao Harbour Vocational and Technical College-ban, ahol az elektromos közúti járművek tervezéséhez és építéséhez kapcsolódóan gyártástechnológiai ismereteket oktatott.

Bár partnerintézményünk sorozatunk előző részének is helyszínt adott, ugyanaz a közeg egy-egy oktatói mobilitás során egészen más oldalait mutathatja meg. Qingdao méretei és a kínai gasztronómia sokszínűsége Szilassy tanár úrra is hasonlóan erős benyomást tett, ezért most inkább azokra a kérdésekre és felismerésekre helyezzük a hangsúlyt, amelyek újabb rétegekkel egészítik ki az eddig megismert képet.

Egy ilyen út valójában már jóval az indulás előtt elkezdődik. A kiutazást szerteágazó gyűjtő- és kutatómunka előzte meg. A kezdetben több ezer diányi szakmai anyagból végül mintegy négyszáz diás tananyag állt össze. A cél nem egyszerűen a már meglévő ismeretek „kivitele” volt, hanem annak átgondolása is, hogyan épüljenek egymásra az egyes témák, milyen előismeretekre lehet támaszkodni, és miként lehet az anyagot úgy átadni, hogy az ismeretek valóban elmélyülhessenek.

Idegen nyelvi környezetben mindez további kihívást jelent. A műszaki szakszókincs és az összetett összefüggések magyarázata eleve nagy pontosságot igényel, tolmács vagy nyelvi segítő közreműködésével pedig az is kérdéssé válik, hogy a szakmai tartalom milyen árnyaltsággal jut el a hallgatókhoz. Egy szakkifejezés lefordítása önmagában még nem feltétlenül jelenti a mögötte álló gondolat teljes átadását. Mindez a hallgatóktól is komoly koncentrációt igényel: ha valamit nem sikerül pontosan megérteni, azt egy idő után nehezebb figyelemmel követni, különösen akkor, ha korábban kevésbé voltak hozzászokva az idegen nyelvű oktatáshoz.

Maga az oktatási környezet is sokat elárult arról, milyen mindennapokhoz alkalmazkodnak a hallgatók. A tanteremből kilépve rögtön érzékelhetővé vált valami, amit pusztán számokból nehéz lenne elképzelni. Egy négyszintes oktatási épületben, ahol szintenként hat óriási előadóterem található, egy-egy óra után egyszerre több ezer hallgató indul tovább. Pillanatok alatt megtelnek a terek, mindenki gyorsan és céltudatosan halad. A ritmust tartani kell – ahogy tanár úr fogalmazott: aki lemarad, könnyen kimarad.

A város szélén található, zárt egyetemi területen gyakorlatilag minden megtalálható, amire a hallgatóknak a mindennapok során szükségük lehet. A jelentős távolságok mellett ennek nagyon is gyakorlati oka van. Ami nincs helyben, azért akár több tíz kilométert is utazni kell. A működésben ezért erősen érezhető a funkcionalitás, az a törekvés, hogy a rendszer önmagán belül minél több helyzetre megoldást kínáljon.

Ennek a gondolkodásmódnak szakmai szempontból különösen érdekes eleme az ötletek megvalósításának képessége. Szilassy tanár úr szemléletes hasonlatával élve, míg Magyarországon száz értékes ötletből egy-kettő jut el piacképes megvalósításig, Kínában akár minden második életképes ötletet be tudják csatornázni olyan folyamatokba, amelyekből tényleges termék vagy működő megoldás születhet. Nem maga az arány a lényeg, hanem az a háttér és struktúra, amely támogatja az elképzeléstől a gyakorlati alkalmazásig vezető utat.

A szinte önálló entitásként működő campus a nyelvhasználat kérdését is más megvilágításba helyezte. Szilassy tanár úr meglátása szerint azokban a nagy országokban, mint Kína, Oroszország vagy az Egyesült Államok, ahol a tanulás, a munka és a mindennapi élet túlnyomó része saját nyelvi környezetben is teljes értékűen működik, kevésbé válhat gyakorlati szükségletté egy második nyelv aktív használata, mint Európa kisebb, egymással szorosan kapcsolódó országaiban. Egy nemzetközi oktatási környezetben ugyanakkor éppen ezért különösen fontos a közös kommunikációs tér tudatos kialakítása.

Az út hatása a hazaérkezéssel sem ér véget: a kinti tapasztalatok új nézőpontból láttatták a DUE-ra érkező kínai hallgatók helyzetét is, és egyúttal további kérdéseket vetettek fel. Egy ekkora rendszerben hogyan válik láthatóvá az egyéni igény? Mennyi figyelem juthat egyetlen hallgatóra?

Ezekre a kérdésekre egy rövid látogatás természetesen nem adhat teljeskörű válaszokat. Segíthet azonban jobban megérteni azt a kulturális váltást, amelyet egy kínai hallgató élhet át Magyarországon. A DUE mindennapjaiban sokszor természetes, hogy kérdezünk, érdeklődünk, személyesen próbálunk segíteni, vagy egy-egy problémára egyéni megoldást keresünk. Egy más kulturális háttérből érkező hallgató számára már önmagában ez a fajta közvetlenség és személyes figyelem is új tapasztalat lehet.

Mindez jól mutatja, hogy a nemzetközi mobilitás hatása soha nem egyirányú. Nemcsak az Európából Kínába érkező oktató találkozik egy másfajta működéssel, hanem a Magyarországra érkező hallgatók is egy új társadalmi és kommunikációs környezetben találják magukat. A könnyebben elérhető személyes támogatás idővel azt is eredményezheti, hogy bizonyos helyzetekben természetesebben és gyakrabban fordulnak segítségért másokhoz, mint korábban tették volna. A találkozás mindkét oldalt alakítja.

Innen nézve maga a nemzetközi együttműködés is árnyaltabb értelmet kap. Egy európai és egy kínai felsőoktatási intézmény között nemcsak földrajzi távolság van. Eltérhet az intézmények mérete, az oktatási kultúra, a szervezeti működés, a kommunikáció módja, valamint az is, hogy a felek milyen eredményeket és lehetőségeket látnak egy partnerségben. Egy kapcsolat valódi értéke ezért nem pusztán a mobilitások számában vagy a rendelkezésre álló szervezeti és anyagi keretekben mérhető. Időre és kölcsönös megismerésre is szükség van ahhoz, hogy megtaláljuk azokat a szakmai kapcsolódási pontokat, amelyek mindkét fél számára tartalommal tölthetik meg a partnerséget.

Szilassy tanár úr mindezek mellett hangsúlyozta, hogy nagyon hálás a lehetőségért, és fontosnak tartja az ilyen oktatói mobilitásokat. Az út szakmailag és személyesen egyaránt új nézőpontokat adott számára, és olyan tapasztalatokkal gyarapodott, amelyekhez itthon maradva nem juthatott volna hozzá.

Számunkra pedig különösen fontos, hogy oktatóink megosztják velünk ezeket az élményeket. Tapasztalataik megismerése minket is segít abban, hogy jobban értsük az eltérő működési módokat, reakciókat, kulturális különbségeket, és hogy más szemmel nézzünk azokra a helyzetekre, amelyekkel a nemzetközi együttműködések és a hozzánk érkező hallgatók mindennapjai során találkozunk.

Elmenni, megtapasztalni, megosztani – és közben egyre jobban érteni azt, amit látunk.