Gubits Zsófia Anna úgy érkezett az egyetemre, hogy nem szeretne csupán "végigmenni" rajta. Bekapcsolódott a hallgatói közéletbe, diákvezetői tapasztalatot szerzett, kutatásba kezdett, majd a Kerpely Antal Szakkollégium élére került, diákelnökként. Most, a hetedik félévében már a lezárás felé tart, de az elmúlt évek története inkább egy kezdetnek, mintsem egy befejezésnek tűnik.

„Sosem szerettem a háttérbe húzódni vagy megelégedni a minimummal” – mondja a Dunaújvárosi Egyetem Gazdálkodás és menedzsment szakos hallgatója. Ez a hozzáállás már jóval az egyetem előtt is jellemezte. Általános és középiskolásként a tanulás mellett versenyszerűen sportolt, tanulmányi versenyeken indult, gimnazistaként pedig diákmunkát is vállalt. Nem elsősorban a környezetének akart megfelelni: a legnagyobb elvárásokat saját magával szemben támasztotta.

Az egyetem első évében bekapcsolódott az EHÖK munkájába, először tanulmányi munkatársként, később Pénzügyi és tanulmányi elnökhelyettesként. Közben a tanulmányait sem engedte háttérbe szorulni. Több félévben ötös fölötti átlagot ért el, és Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat is kapott. A sokféle feladat összehangolásában sokat segített, hogy már korábban megszokta a sűrű időszakokat és azt, hogy egyszerre több területen kell helytállnia.

A kutatás felé egy nagyváradi látogatás vitte, amely a Pannónia Ösztöndíjprogram keretében valósult meg. Itt meghallgatta egy mérnöknő előadását arról, hogy milyen nehézségekkel találkozott nőként, egy alapvetően férfiak által dominált szakmában. Zsófiát megfogta a történet, és elkezdte vizsgálni a vezető pozícióban dolgozó nők helyzetét.

A kezdeti kutatásban harminc női vezetőt vont be. A Tehetségnapon elért első helyezés után tovább dolgozott a témán, majd az Egyetemi Kutatói Ösztöndíjprogram támogatásával szélesítette a vizsgálatot. A következő szakaszban már férfi vezetők véleményét is kikérte a témában. A kutatás a 2026-os TDK-n újabb első helyezést és OTDK-jelölést hozott számára. A témát szakdolgozatában is tovább viszi.

A két éve betöltött diákelnöki szerep egészen másfajta kihívások elé állította. Meg kellett találnia, hogyan lehet a mai hallgatókat megszólítani, mi teheti számukra vonzóvá a szakmai programokat, és hogyan lehet valódi aktivitást kialakítani egy közösségben.

„Rengeteget jelent, ha számíthatunk egymásra, merünk segítséget vagy tanácsot kérni a másiktól, és közösen keressük a megoldást” – mondja. A diákvezetés egyik fontos tanulsága számára, éppen az lett, hogy nem kell minden problémát egyedül megoldania.

Saját magával kapcsolatban is sokat változott. A maximalizmus továbbra is része a személyiségének, de már könnyebben elfogadja, ha valami nem sikerül elsőre. Egy hiba után nem azon érdemes sokáig rágódni, hogy mi ment rosszul, hanem azon, hogyan lehet kijavítani és továbblépni.

Most a hetedik félévét tölti, és a szakdolgozatán dolgozik. Ha minden a tervek szerint alakul, januárban diplomázik. Elsőévesként még csak azt tudta, hogy szeretne többet kihozni az egyetemi évekből, mint a kötelező minimum. Azóta közösségeket ismert meg, emberekkel dolgozott együtt, vezetőként és kutatóként is kipróbálta magát.

Három és fél év után pedig már pontosan látja, mennyivel gazdagabban távozik majd, mint ahogyan érkezett. Nemcsak egy diplomával, hanem tapasztalatokkal, kapcsolatokkal és egy olyan szemlélettel, amelyet az egyetem után is magával visz.