Dzsaja Balázst a Dunaújvárosi Egyetemen (DUE) legtöbben a Hallgatói Önkormányzat elnökeként és hagyományőrzőként ismerik.

Balázs jelenleg, az Egyetem gazdálkodás és menedzsment szakos hallgatója, de megszerezte a kommunikáció és médiatudomány diplomát is. A közösségi munka mellett a költészet meghatározó része az életének. Verseiben a személyes gondolatok, a társadalomkritika, valamint a modern világ kérdései találkoznak.  Ezek olyan témák, amelyek egykor Ady Endre vagy Vörösmarty Mihály műveiben is vissza-visszatértek. Balázs mindezt azonban nem klasszikus formában teszi, hanem egy mai egyetemista szemszögéből fogalmazza meg gondolatait. 

(Dzsaja Balázs az EHÖK elnöke 2025 óta.)

„Az ösztönösség, mint erő…” 

Balázs soha nem tanult versírást. Úgy érzi, éppen ez az ösztönösség teszi hitelessé írásait. 

„Mindig egy kettősség volt bennem. A legtöbb pozitív visszajelzést azért kaptam, mert a versek nyersebbek, őszintébbnek hatottak és sokak szerint könnyebben érthetőek. Ugyanakkor tudom, hogy néhány művem inkább rímes próza, ezért mindig van bennem egy kis bizonytalanság. Az első vers még nem egy könyv kezdetének készült. A fordulópontot az jelentette, amikor már nem csak magamnak írtam.” 

„A közösség, mint bölcső…” 

„Amikor elkezdtem megmutatni a verseimet másoknak is, kaptam egy hatalmas külső hatást. Valaki felkarolta az addigi írásaimat, és a távoli álmot, elérhető céllá tette.” 

Ebben a DUE közössége is fontos szerepet játszott. Hallgatók és oktatók egyaránt támogatták a kötet megszületését: egyes verseit tanórán elemezték, az illusztrációk jelentős részét pedig egyetemi hallgatók készítették. 

„Minden vershez választhattak csoporttársaim egy rajzot, és teljesen szabadon alkothattak. A végére majdnem minden vershez készült illusztráció.” 

Új kötete már nem csupán a belső vívódásokról szól. A közösségi média állandó ingerei és a felgyorsult világ éppúgy témává váltak, mint az egyetemi élet során szerzett tapasztalatok. 

„Az egyik kedvenc tevékenységem lett, hogy csak leülök, és firkálok, amikor csak idegesít valami. Ennek nagy része nem látja meg a napfényt, de ami igen, arról mindig el tudom mondani, mennyire jól esett kiírni magamból.” 

(Balázs első kötete „Terciám, a terror háza” címet viseli.)

„Lángba borul a föld!” 

Az új kötet címében szereplő lángok, elsőre apokaliptikus képet idéznek, Balázs számára azonban egészen mást jelentenek, nem pusztító, hanem tisztítótüzet. 

„A könyv első fejezete, nagyon sok társadalmi problémát említ meg, a célja az, hogy motiválja az embert, hogy miként lehet jobb. A felgyorsult világ ingoványos terep az élethez, rengeteg baljós jóslatot hallunk nap mint nap, hogy merre tart a világunk. Vajon miért nem tudunk ezek ellen együtt harcolni, miért dugjuk a homokba a fejünket?!” -teszi fel a kérdést a szárnyait bontogató, autodidakta költő. 

A „Lángba borul a föld” nem pusztán egy verseskötet. Egy fiatal alkotó gondolatainak lenyomata, aki a saját bizonytalanságait és a világ problémáit egyszerre próbálja papírra vetni. Ha pedig az olvasó egy-egy sorban önmagára ismer, Balázs szerint már megérte leírni őket. 

Dzsaja Balázs: Padlás 

Repül a denevér, huhog a bagoly, 
Sötétség és pókháló, éjszakai rémálom, 
Az esti mesét ma én állom! 

A történet rólam szól, engem éltet, 
Kendőzetlenül megértet, 
Lefest egy groteszk képet. 

Párhuzam a Frankenstein szörnye, 
Halhatatlan, a földi pokol kölyke, 
Ki az élet megértésében gyönge. 

Drakulától megtanulta, 
Az éjszakától megvadulva, 
A padláson meglapulva, 

A vérfarkas is menedéket keresne, 
Ha magáról olyan képet festene, 
Amelyre a Sátán sem nevelte. 

A múmiától csak aludni tanulna, 
De akkor nem a tető alatt lapulna, 
Magának pedig nem hazudna. 

Még a csontváz is evésre buzdítaná, 
De a stressz a lakomától megfosztaná, 
A padlás világának a baját elsírhatná. 

De egy szellem sosincs a középpontban, 
A sötét égbolt alatt egyedül lel otthonra 
A gótikus, depresszív tébolyban. 

Pedig agyilag nem egy zombi, 
Az életét nem kellene eldobni, 
Hisz a szíve tovább fog dobogni. 

Kalitkába zárva, a külvilágtól izolálva, 
A vámpír is vágyik a napfényre, bizonyára, 
A tükörben mégsem lelhet saját mosolyára. 

A démonjai is megijednek tőle, 
Még a kaszás sem vinné el, csak bőgne, 
Az életét pedig a padláson akasztja szögre. 

(Balázs második kötete a „Lángba borul a föld!” címmel már megrendelhető.)