Egy ember életét nem lehet néhány mondattal összefoglalni – de emlékezni rá, együtt, talán mégis sikerül.

Kedves Gyula, több mint ötven év barátság, közös gondolkodás, tanítás és kutatás köt össze Bennünket. A dunaújvárosi tanárképzés és a Pedagógiai Tanszék történetének egyik meghatározó szereplője voltál. Pályádat gyakorlóiskolai tanárként kezdted, majd a nyolcvanas években csatlakoztál a Főiskola tanszéki közösségéhez, és hamar a pedagógusképzés megbecsült oktatójává váltál.

A főiskolán eltöltött időd, 1987 és 2012 között, különösen termékeny volt. A szakmai tanári diploma mellé megszerezted pedagógia szakos végzettségedet, majd 2004-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán, a Neveléstudományi Tanszéken PhD fokozatot szereztél. 1997 és 2011 között a Neveléstudományi Tanszék szakmai vezetőjeként is tevékenykedtél.

Tudományos és szakmai munkásságod messze túlmutatott az intézményi kereteken: közoktatási és távoktatási szakértőként, az ELTE Pedagógiai Doktori Iskola külső munkatársaként, opponensként, kompetenciaalapú képzési szakértőként, valamint a Magyar Pedagógiai Társaság tagjaként is aktívan formáltad a pedagógusképzés szemléletét. A dunaújvárosi közoktatás-vezető képzés kihelyezett tagozatának vezetőjeként, illetve számos hazai és nemzetközi kutatás résztvevőjeként is maradandót alkottál.

Kollégaként mindig számíthattunk Rád – szellemed szabad szárnyalása, bölcsességeid, lendületed és véleményformáló jelenléted nélkülözhetetlenné tett. A tanszéken hajnalig tartó közös munka, a pedagógiáról, nevelésről, politikáról és az élet nagy kérdéseiről folytatott beszélgetések örök emlékké váltak.

A hallgatók is szerettek – nyitottságod, segítőkészséged, jókedved, jellegzetes gyors járásod és közvetlenséged miatt sokak számára emlékezetes maradsz. Nehéz elfogadni, hogy már nem vagy köztünk, de emléked velünk él tovább.