Legendás főigazgatójukra, a 25 éve elhunyt Dr. Molnár Lászlóra emlékeztek a selmeci hagyományokat őrző hallgatók a dunaújvárosi Köztemetőben.

Laci bácsi az „Ultra Supra Veteranissimus Lovagissimus”.

A Dunaújvárosi Főiskola történetének vezéralakja, akit diákjai őszinte szeretetük kifejezéséül egyszerűen csak Laci bácsinak szólítottak. Az emlékezésen a diákok mécseseket gyújtottak, amelyeket a sírhelyre helyeztek. Közösen énekelték el a” Főhajtás a túlvilágra”, illetve Dr. Molnár László „Tavaszi szél…” kezdetű kedvenc népdalát.

(A Dunaújvárosi Egyetem vezetése, munkatársai, a Hallgatói Önkormányzat tagjai, a Valéta Bizottság és az aktív hallgatók jelentek meg a megemlékezése. Fotó: Szerdahelyi Éva - DUE)

Dr. Molnár László 1925. október 8-án született Szekszárdon, egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Karának Hídépítő Tagozatán folytatta, 1950-ben kapott okleveles mérnöki diplomát.

Első munkahelye a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) volt, ahol az egyetemi tanársegédi, majd később egyetemi adjunktus feladatai mellett a rektori titkári teendőket is ellátta.

1964-től a dunaújvárosi Felsőfokú Kohóipari Technikum, majd 1969 szeptemberétől a megalakuló NME Kohó- és Fémipari Főiskolai Kar tanára, majd tanszékvezetője és igazgatója 16 éven keresztül, egészen nyugállományba vonulásáig. Vezetése alatt alakult ki a szervező szak, a mai informatikai szak elődje, és a műszaki tanár szak.

Nyugállományba vonulása után is megmaradt a kar szakmai, és diákéletével való bensőséges kapcsolata. Ő volt a motorja a főiskolai hallgatóság valéta életének, a selmeci hagyományok ápolásának.

A hallgatók ma már más módon őrzik az emlékét a főiskola egykori vezetőjének: minden szakestélyen az első invitációt és kupát neki ajánlják fel, valamint 2007-ben az akkori Hallgatói Önkormányzat és a Valéta Bizottságok kiálltak azért, hogy az egyetem előtti teret ne „Identitás Parknak” nevezzék el, hanem Dr. Molnár László nevét vegye fel. 2021-ben a Sztálinvárosi Leopárdok Asztaltársasága táblaavatással hódolt „Hópárduc” azaz Laci bácsi emléke előtt.

„A selmeci hagyományok átörökítőjeként, a hagyományok ápolójaként maga is „hagyomány” lett. A Dunaújvárosban végzettek számára Laci bácsi egyet jelentett a főiskolával, a diákélettel, életünk egy darabjával. Most szegényebbek lettünk. Egy öreg diák elment. Mostantól a szakestélyeken, az öregdiákok találkozóin üres marad egy szék, s teli marad egy pohár… Szervusz, Laci bácsi!” – Tribolt Lajos, Almanach 2010.

(Dr. Molnár László nyugalmazott főiskolai tanár 1999. április 23-án hunyt el. Sírhelye a dunaújvárosi Köztemetőben található. Fotó: Szerdahelyi Éva - DUE)