Az interjút a Dunaújvárosi Hírlap készítette!
November 9. és 11. között a Magyar tudomány ünnepe országos eseményeihez csatlakozva, a kialakult Covid-19 járványhelyzet miatt a korábbi évek hagyományaitól eltérve rendezi meg a Dunaújvárosi Egyetem a közkedvelt Tudományos Hét konferenciasorozatát. Ez az alkalom lehetőséget ad arra, hogy erről és az egyetem jelenlegi helyzetéről, feladatairól is kérdezzük dr. habil András István rektort.
– A rendezvény célja a többi között a szakma és a publikum tudományos ismereteinek elmélyítése, az alkalmazott tudományok népszerűsítése. Az idei Tudományos Hét eseményeinek fókuszában az atomenergia és a karbonmentes energia áll. A keretrendszert két kulcsterület, a fenntarthatóság és a digitalizáció kettőse adja. Az első két napon a műszaki terület, az informatika korszerű technikái mellett helyet kap a társadalomtudomány és a neveléstudomány is. E témakörökben 22 szekcióban 117 előadás hangzik el, a harmadik napon a tehetséges diákok kapnak bemutatkozási lehetőséget a TDK, azaz a Tudományos Diákköri Konferencia keretében.
– Ön azt mondja, a Tudományos Hét konferenciasorozata mintegy leképezi a Dunaújvárosi Egyetem pályáját. Mit takar ez az összegzés?
– Terület- és oktatásfejlesztési szempontból is komoly tényező az egyetemünk, hiszen jelentős fejlesztések kezdődtek meg nálunk a Paks II projekthez kapcsolódóan, ami kihat a környezetünkre is, regionális szerepünket erősítve. Mint ismert, erre 1,5 milliárd forint forrást kaptunk a kormányzattól, amit több év alatt fogunk felhasználni. Ez a többi között lehetőséget ad arra, hogy a paksi beruházáshoz kapcsolódóan a roncsolásos és roncsolásmentes vizsgálatok jelentős részét itt végezzék majd, erre pedig fel kell készülnünk az oktatásfejlesztés területén is. Olyan laborokat fejlesztünk, amelyek egyrészt szellemi műhelyei, tudásbázisai lesznek a szakma ezen területének, ugyanakkor gyakorlati helyei is, és egyúttal üzleti megbízásokat teljesítve bevételhez is juthatunk majd. Részben ezért is, a mostani Tudományos Hét előadás-sorozatunk markáns része kapcsolódik Pakshoz, az atomerőmű-beruházás következő üteméhez. Egy alkalmazott tudományok egyetemének nyilván szem előtt kell tartania azt is, hogyan állja meg a helyét a kutatás-fejlesztésben, az innovációban és a vállalati partnerségben, a vállalati együttműködésekben. Azt gondolom, hogy ezek azok, amelyek alapvetően orientálnak bennünket.
– A plenáris előadás-sorozatot neves előadók jegyzik…
– Azt, hogy a szakma milyen komolyan veszi ezt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a plenáris ülés előadói között köszönthetjük dr. Kovács Pált, a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásáért felelős államtitkárt, aki előadásában aktuális kérdéseket feszeget Az atomenergia szerepe a dekarbonizációban címmel. Elfogadta felkérésünket Cziczer János, a Paks II Atomerőmű Zrt. üzemeltetési igazgatója, és Sebők Katalin, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal vállalati innovációs elnökhelyettese is. Az oktatásfejlesztési vonalat erősíti dr. Németh Balázs, a Pécsi Tudományegyetem MeLLerN Egyesület ügyvezető elnöke. A digitális felsőoktatásban a „lifelong learning” szerepe a fenntarthatósági célok megvalósításában témaköréről ő fog beszélni. Nagyon élénken foglalkoztatja a felsőoktatás világát az, hogyan lehet online módon eredményesnek lenni, hatékonyan oktatni, motiválni. Hogyan lehet együttműködni online módon akár az ipari partnerekkel.
Nem véletlen az sem, hogy a Dunaújvárosi Egyetem Tudományos Hét konferenciasorozatot dr. Galambos Dénes nyitja meg, aki Dunaújváros és térségének ipar- és területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztosa. Az ő munkájába beletartozik az egyetemmel kapcsolatos fejlesztési irányok koordinációja is, amihez szorosan kapcsolódik a már említett paksi beruházás ezen területe.
Forrás: Laczkó Izabella / Dunaújvárosi Hírlap
– Az ősszel kezdődött tanév nem túlzás azt mondani, hogy rendhagyó módon indult a koronavírus-járvány miatt, de nem feledve azt, hogy ettől a tanévtől szigorodott a felsőoktatásba történő bejutás feltételrendszere is?
– A tavalyi év kimagaslóan sikeres év volt, akkor húsz százalékkal több hallgatót tudtunk felvenni, mint 2018-ban. Aztán megváltozott a felvételi rendszer, az emelt szintű érettségi vált alapkövetelménnyé a diplomás képzéseknél. Ennek az lett a következménye, hogy mintegy húsz százalékkal kevesebb hallgatót tudtunk felvenni az ősszel indult képzésekre 2019-hez képest. Ez azt jelenti, hogy a 2018-as felvételi számokat tudtunk produkálni. A levelezős hallgatóknak nagy eséllyel nincs emelt szintű érettségijük, így a munkaerőpiac egy jelentős részét kizárjuk a diplomásképzésből egyébként. Ők azok, akik régebben bevállalták azt, hogy munka mellett tanulnak az egyetemen, most egyre kevesebben tudják ezt megtenni, mert a bejutáshoz szükséges emelt szintű érettségi teljesítése extra feladatot jelent számukra. Átrendeződött ezzel az intézmény belső képzési szerkezete, mert többen vannak a FOSZK-osok, a Felsőoktatási Szakképzésben résztvevők. A diplomásképzésre az előbb elmondottak szerint értelemszerűen kevesebben tudtak jelentkezni. A következő nagy feladat ezen a területen az, hogy a FOSZK-osokat, hogyan tudjuk felkészíteni a diplomásképzésre. Ez egyben előszobája is ennek, hiszen a FOSZK-os képzést akár hetven százalékban be is tudjuk számítani majd a diplomásképzés során. A diplomásképzéshez azonban az emelt szintű érettségit és ott a felvételhez szükséges előírt pontszámot nekik is teljesíteniük kell. Például, ha valaki a kétéves időtartamú műszaki FOSZK-ra jár és egy BSc-s, alapszintű gépészmérnök képzésre jelentkezik, és fel is veszik oda, amelynek elvégzése alapesetben három és fél év, akkor, aki a FOSZK után felvételt nyert a gépészmérnök képzésre, az összesen akár négy év alatt elvégezheti a kettőt (a mesterképzés ezután következhet – a szerk.). A FOSZK egyébként a műszaki, a gazdász, az informatikai és más területekre is kiterjed.
– Van lehetőség arra, hogy a Felsőoktatási Szakképzés kiváltsa az emelt szintű érettségit?
– Két irány rajzolódott ki. Van arra törekvés, hogy a FOSZK kiváltsa az emelt szintű érettségit, én azt gondolom, hogy lenne is ennek értelme, hiszen ezután közvetlenül be tudnának kerülni onnan a diplomásképzésre. Vagy a technikusi képzettség helyettesítheti ezt, ami azt jelenti, hogy mindkét esetben egy rövid időszak alatt emelt szintű érettségi nélkül (az alapszintű érettségi mindenképpen szükséges, hiszen az feltétele a FOSZK-nak és a technikusképzésnek is – a szerk.) el lehet jutni a diplomásképzés startvonalához.
Ami az idei átmeneti időszakot illeti, az is oka lehet a felvételi számok visszaesésének, hogy a szakképző intézmények plusz egy évre „benntartották” diákjaikat a technikusi képzésen.
– A koronavírus-járvány alapjaiban változtatta meg a külföldi hallgatók egyetemi képzését Dunaújvárosban is. Mi az, ami változott?
– A meglévő hallgatóink közül azok, akik nem tudtak, vagy nem akartak hazamenni, ők itt voltak végig a pandémiás időszakban. Többségük fizetős, de vannak ösztöndíjasok, ez utóbbiak között Stipendium Hungaricum ösztöndíjasok is. Negyvenhárom országból vannak nálunk, összesen több mint százan. A többi külföldi hallgatóval kapcsolatban az a tendencia alakult ki, hogy az újonnan felvett hallgatóink a tavalyihoz képest nagyjából húsz százalékkal többen vannak, mert nem kellett feltétlenül vízumot szerezniük a beutazáshoz, így otthonról tudnak tanulni. Online regisztrációval tudtak hozzánk jelentkezni, így digitális formában történő képzésben tudjuk őket részesíteni külföldön, a saját országukban. Amikor ez a pandémiás időszak visszaáll az eredeti kerékvágásba, akkor ők akár turista vízummal tudnak majd beutazni és a záróvizsgáikat letenni. Rugalmasabbá vált a rendszer.
– Így a pandémia második szakaszában milyen összehasonlítást lehet tenni az oktatásban az első időszakhoz képest?
– Alapvetően sikeres volt a tavaszi online félévünk annak köszönhetően is, hogy volt már jó néhány digitális tananyagunk előtte, amiket jól fel tudtunk használni. Olyan nagy iramban történtek a digitális tananyagfejlesztések, meg az erre való átállás, ami kicsit vitalizálta a szervezetet, ami nagyon izgalmas, pörgős időszak volt. Ebben az időszakban a kollégák és a hallgatók is nagyon rugalmasak voltak.
Ami ebben a félévben nagy változás, hogy a jelenléti oktatással együtt a gyakorlatok szerepe vissza tudott térni a hagyományos oktatási gyakorlathoz. Kétségtelen, hogy nagyon hasznos az online oktatás, de az egyetemnek és az oktatóknak is vannak olyan funkcióik, amelyhez elengedhetetlen a személyes jelenlét. A motiváció, az egyéni bánásmód, az egyéni foglalkozás, talán egy kicsit a nevelési attitűd, vagy a személyes példamutatás digitális formában nem olyan, mint a jelenléti oktatási során.
– Az őszi időszakban hogyan tudott felkészülni az egyetem a koronavírus-járvány adta új feladatokra?
– Szigorúan betartjuk a járványügyi protokoll által előírt szabályokat. Ugyanakkor az oktatás gyakorlati óráinak megtartásában a tavaszi időszakhoz képest, most ősszel többletfeladatokat tudunk vállalni. Természetesen nem lehet annyi hallgatót egy laborba egyszerre beengedni, mint amennyit a pandémia előtt lehetett, ezért széthúzzuk, hosszabb időszakon keresztül kisebb csoportban tartjuk meg a gyakorlatokat. Ez egyben lehetőséget ad arra is, hogy személyre szabottan, nagyobb figyelemmel, még inkább gyakorlatorientáltan tudjuk képezni hallgatóinkat.
